Az időjárás viszontagságaival mindig minden esetben számolni kell. Ha nem számolunk vele – Murphy törvénye alapján – akkor lesz a legnagyobb baj. A protokollra ez hatványozottan igaz. Korábban már említettem, egy protokollos munkája akkor láthatatlan, ha egy rendezvény vagy állami látogatás „csendben” zajlik le. Ennek az ellenkezője igaz, ha valami baj történik. Az másnap biztosan az újságok címlapjára kerül.
Így volt ez a 2012. évi londoni olimpián is, ahol Serena Williams aranyérem átadási ceremóniáján, az amerikai zászló leesett az erős szélfújás és a gyenge rögzítés következtében, majd földet ért. A zászló viszont nem érintheti a földet. Ez minden nemzeti zászlóra igaz, de van olyan ország, ahol ezt törvénybe is foglalják. Az amerikai ilyen (4 U.S. Code § 1).
A protokoll csoportmunka, amelyben más szakemberek munkája is igen fontos. Egy alkalommal a stylist hibája miatt esett csorba a brit uralkodóház egyik tagjának hírnevén.
2011 júliusában történt, hogy Ő királyi felsége Catherine, Cambridge hercegnéjének ruhája, amolyan Marilyn Monroe-san fel-felröppent a kanadai Calgary reptéren. Gondolom, Őfelsége, az angol királynő nem volt elragadtatva a fényképek láttán. Nem hinném, hogy ez a protokollos hibája lenne, ahogy az is világos, hogy nem Ő királyi felsége, a hercegné választotta ki az alkalomhoz illő ruhát a gardróbjából.
Így volt ez akkor is, amikor idén áprilisban az új-zélandi Wellington reptéren próbált leszállni a repülőgépről, Ő királyi felsége, egyik kezében György herceget tartva, míg a másik kezével a ruháját fogta, hogy ne villanjon ki semmi. Pedig nem nehéz felfogni, hogy egy reptéren nagyon kevés dolog áll a szél útjába.
Természetesen egy kellemes nyári este is előfordulhat, hogy egy könnyű nyári zápor megzavarja egy szabadtéri rendezvény zökkenőmentes lefolyását. Praktikus dolog legalább az elől száguldó protokoll autóban esőernyőt tárolni. Az csak a hasznunkra lehet, leginkább az olyan csapadékos városokban, mint Brüsszel, ahol sok állami- és kormányfői méltóság szaladgál.
