Thomas Sladko, az Osztrák Szövetségi Kancellária Protokoll Osztályának helyettes vezetője az első órán úgy fogalmazott: a jó protokollos láthatatlan. Láthatatlan, mert csak akkor hangos tőle a sajtó, ha a zászló fordítva van a zászlórúdon, ha az egyébként vegetáriánus házastársnak steak-et szolgálnak fel az állami vacsorán, vagy ha éppen ittas sofőr vezeti a diplomáciai konvoj egyik gépjárművét.
A protokollosok azok, akik kicserélik egymás között az aláírandó dokumentumokat a vezetők háta mögött, akik bekészítik a vizet a vendégnek, aki a reptérről az elnöki hivatalba indul, és akik gondoskodnak arról, hogy mindig minden időben és a tervnek megfelelően történjen.
Persze, történhet ez másképp is. Obama elnök és felesége 2010. májusában állami vacsorát adott a mexikói elnöknek és annak feleségének. Kamerák kereszttüzében, elsőként Obama protokollfőnöke lépett ki a Fehér Ház ajtaján (eleve nem volt láthatatlan, és ezt még jobban tetőzte estélyi ruhája és magassarkú cipője). Őt követte az Obama házaspár. A lépcsőn lefele haladva elesett, és csupán annyit tudott mondani a sajtónak: „Don’t take that photo!” (Ne fényképezzenek!)
Van, hogy nem a protokollos hibája, ha főnöke nem veszi komolyan a protokollt. François Hollande francia elnök első útja Németországba vezetett, ahol Angela Merkel német kancellár fogadta őt a reptéren. A hagyományos protokoll szokásoknak megfelelően, végigsétáltak a vörös szőnyegen, ahol a francia elnök seregszemlét tartott. Hollande nem mindig tudta hol a helye, meddig kell időznie a katonák előtt, így Merkel irányítgatta, miközben a kamerák végig forogtak.
Iszonyú égés egy hatalmon lévő vezetőtől, ha nyilvánosan olyat tesz, ami nem illik, hiszen nem csak a személyüket, hanem az országot is lebőgetik. Egy politikai vezető mindig példakép is, s ez különösen fontos, amikor az alkalom szimbolikus, ahogy a fenti példákban is. Ezek azok az alkalmak, amelyek csak akkor érdekesek a sajtó számára, ha valamilyen bakit örökíthetnek meg. Akkor viszont bele is égetik magukat az emberek fejébe.
