Bizonyára nem vagyok egyedül azzal, ha azt mondom, hogy karácsonykor nagymamától zoknit, pizsamát, harisnyát kaptam ajándékba. Jolly Joker ajándék, ahogyan nőknek virágcsokrot, férfiaknak pedig egy üveg alkoholt, leginkább bort ajándékozni. Ez az egyszerű verzió. A dolog azonban ennél azért kicsit bonyolultabb, főleg ha megválaszoljuk a „Kinek? Hol? Milyen alkalomból? Melyik kontinensen?” kérdéseket.
Japánban, Dél-Koreában, Kínában például a vágott virág megfelelő ajándék lehet, kivéve a liliom, lótuszvirág, kamélia, vagy más fehér (vagy sárga) színű virág, mivel fehér virágokat csak temetési szertartások alkalmával szoktak használni. Figyelni kell a piros betűs kártyákra, képeslapokra is, mivel pirossal csak a részvétnyilvánítást kifejező kártyákra szoktak írni. Egy kis bonsai fenyő is megfelelő ajándékként, de más cserepes növény nem, mivel a japánok úgy tartják, az ajándékba adott cserepes virág betegséget hoz a ház lakóira.
Az iszlám világában nem illik férfinak alkoholt ajándékozni, zsidó vallású férfinak pedig a kosher bor hasznos és illő ajándék lehet, más alkohol kevésbé. Úgy Afrikában, mint Franciaországban, Peruban vagy a Közel-Keleten sem illik éles tárgyakat (ollót, kést, stb.) ajándékba adni, mert az a kapcsolat ridegségét jelzi. Kínában nem szoktak zsebkendőt ajándékozni, mivel az leginkább temetések alkalmával használatos. Bizonyos országokban parfümöt, piros virágokat, ruhákat sem illik ajándékba adni, mert azok túl személyesek, intim viszonyt jelképezhetnek. Tizenhárom szál virágot szinte egyetlen országban sem szoktak adni, de nagyon sok országban páratlan számú virágot viszont igen, mivel páros számút temetésekre viszik. Az adott ország zászlajának színeivel szinte egyetlen országban sem illik ajándékot csomagolni, így Brazíliában például nem illik zöld-sárga csomagolópapírt használni, de Malajziában éppen, hogy igen, hiszen a zöld és sárga színek az öröm színei, így jó néven veszik.
A protokolláris ajándékok nem meglepetésként szolgálnak, így a szóban forgó két ország protokoll osztálya előzetesen egyeztet arról, hogy honatyáik mit ajándékozzanak egymásnak. Ezek általában annak az országnak a jegyeit viselik és abból az országból származnak, ahonnan az állam- vagy kormányfő érkezik. Gondolom, így volt ez akkor is, amikor Boyko Borisov, volt bolgár miniszterelnök egy Karakachan (Bolgár Pásztorkutya) kölyökkutyát ajándékozott Putyin orosz elnöknek 2010-ben Szófiában tett látogatása során.
Hillary Clinton „Hard Choices” c. könyvében elmesélte azt a történetet, amikor Szergej Lavrov, orosz külügyminiszterrel találkozott Genfben, 2009-ben. Szerette volna megajándékozni egy jelképes ajándékkal, mellyel, ahogy fogalmazott, új alapokra helyeznék az orosz-amerikai kapcsolatokat. Igen ám, csakhogy az „újraindító gombon” a peregruzka (túlterhel) szó szerepelt, nem pedig a perezagruzka (újraindít). Clinton asszony úgy fogalmazott, „a politikában a humorérzék létfontosságú. Megszámlálhatatlan oka van annak, hogy miért szükséges saját magunkon nevetni.”. Így hát azt válaszolta Lavrovnak (nevetve), „Nos, nem hagyjuk, hogy ezt tegyék velünk, azt megígérhetem.”.
