Őexcellenciája, Luis Ritto nagykövet úr mindig úgy fogalmazott, protokollosként ragaszkodjak a szabályokhoz, viccesen hozzátéve: „Mi a különbség egy terrorista és egy protokollos között? A terroristával lehet alkudozni, de egy protokollossal nem.”. A történelem számos alkalommal bebizonyította, hogy alapvetően mindig ragaszkodjunk a protokoll szabályaihoz, mert abból nem lehet baj. Az olyan esetek, mint őfelsége Shōwa japán uralkodó 1989-ben elhalálozását követő temetési szertartás, ahol a japán protokoll osztály úgy gondolta, hogy George H. W. Bush volt amerikai elnöknek elől van a helye a részvétnyilvánítók között, megmutatták, hogy az évszázadok során kialakult protokoll szabályok felrúgása problémát tud okozni.
Hillary Clinton „Hard Choices” c. könyvében mesélte, hogy 2011-es burma-i (myanmar-i) látogatását megelőzően, trendy szóval élve, protokollosai „brief”-elték a burmai viselkedéskultúráról és protokollról, többek között arról, hogy nem illik fehér, fekete és/ vagy piros ruhát viselni. Ehhez képest, mind ő, mind pedig vendéglátója, Aung San Suu Kyi, fehér blézert viseltek. Persze, ez nem azt jelenti, hogy ez a „szabály” már nem létezik, csupán annyit, hogy rugalmas, folyamatosan változik, mint ahogy minden.
Nyilván vannak olyan esetek, amikor hiába megyünk fejjel a falnak, akkor sem lehet egy protokoll szabályt alkalmazni, igényeltetik némi rugalmasság. Egy diplomáciai vacsorán nem biztos, hogy ésszerű az iraki és iráni nagykövetet egymás mellé ültetni (még ha a protokoll lista ezt is követelné meg tőlünk). Guido Westerwelle, volt német külügyminiszter köztudottan meleg párkapcsolatban él. Több hivatalos eseményen is részt vett élettársával. Az eseményeket előkészítő protokollosok nyilván kiemelt figyelmet szenteltek annak is, hogy élettársa olyan személyek mellett foglaljon helyet, akiknek ideológiájával nem összeférhetetlen a meleg párkapcsolat, nem pedig úgy, ahogy a protokolláris rangsorban a helye lenne.
Görög Ibolya „Protokoll, az életem” c. könyvének egyik „szörbet”-jében olvastam, hogy Viktor Csernomirgyin, volt orosz miniszterelnök 1994-es magyarországi állami látogatása alkalmával röpke négy és fél óra alatt kellett megszervezni egy vadászatot, melyen részt vett mind az orosz, mind pedig a magyar miniszterelnök, mindezt Nagyszombaton és vidéken, a fővárostól majdnem 50 km-re. Illő (és értelmes) módon csak az tud ad hoc helyzetekre rögtönözni, aki egyébként jártas a protokoll ismeretben, aki tudja, hogy ezek a szabályok fontosak. Körülbelül úgy mint a jazzben: tudással lehet jól improvizálni, nem tudás nélkül.
A protokoll egy stilizált és steril viselkedésmód, amelyet azonban úgy érdemes elsajátítani, hogy az ember értelmes módon tudjon váratlan helyzetekhez is alkalmazkodni. Mankó egy olyan nyelvhez, amelyet nem kell a mindennapokban használnunk, de bizonyos élethelyzetben sokat segít.
