Úgy érzem, az alábbi cikk a címben jelzett témáról már nagyon megérett a megírására. Naponta fogok kezet másokkal, és egyre égetőbbnek érzem, hogy felhívjam – mindenekelőtt – a fiatalabb generáció figyelmét arra, hogy az első benyomás alapvető „kelléke” a kézfogás. Érdemes jól csinálni.

Életünk során kismilliószor fognak kezet velünk, és ezek különböző benyomásokat kelthetnek bennünk. Akarva-akaratlanul – a kézfogás (és nem mellesleg a megjelenés) alapján – kialakítunk egy képet partnerünkről, függően attól, hogy kézfogása erős-gyenge, ujjai melegek-hidegek, tenyere száraz vagy nedves, kézfogása hosszú ideig tart (sokáig rázza), erős („bone crushing”) - gyenge („dead fish”), kézfogás ritmusa, és nem utolsó sorban a vele járó szemkontaktus alapján. 

Fiatalok! Valóban nem kell csontokat törni kézfogáskor, de a hercegnős kéznyújtás („fingerella”), vagy csak épp az újbegyek érintése, valamint a döglött hal „kézfogás” jellemtelenségre utal. Hajlamos vagyok felidegesíteni magam rajta, és szerintem ezzel nem vagyok egyedül.

Sokan sokszor bírálják Barack Obama, az Amerikai Egyesült Államok elnökének kézfogását:

Tény, hogy az intim zónába való belépés sértésként is értelmezhető. Mások karjának érintése a bal kézzel, vagy tenyerének körbefogása mindkét kézzel kellemetlen helyzetbe hozhatja az embereket. Nem kell ennyire bizalmaskodni, legalább is nem a kézfogással.

Természetesen nem minden országban tisztelegnek kézfogással, sőt van, ahol egyenesen sértés a kézfogás (a kézcsókról nem is beszélve!).

Indiában, például, „Namaste” köszöntéssel, a tenyerek mellkas előtti összefogásával, ujjbegyek állhoz való érintésével köszönnek. Japánban meghajolnak, ahol a hajolás mélysége és hossza jelzi a tisztelet és hierarchia mértékét. Új-Zélandon, a hagyományos maori köszöntési ceremónia során a felek „hongi”-val köszöntik egymást, amikor is összeérintik egymás orrát, homlokát, közben becsukják szemeiket.

Azt hisszük, hogy az a 15-20 másodperc, amíg belibbenünk egy tárgyalás helyszínére, hanyagul kezet rázunk partnerünkkel, majd ledobjuk magunkat egy székre, vagy a fotelbe, semmilyen nyomot nem hagy a fogadó fél emlékeiben, pedig de.

A valamire is adó üzletembernek/ üzletasszonynak illik tisztelettel adózni a megfelelő köszönés/ köszöntés, kézfogás és úgy alapvetően a testbeszéd és megjelenésre.

Nem bűn vagy szégyen otthon gyakorolni egy gumibabával, de állásinterjún nedves kézzel, „döglött hal” kezet nyújtani a potenciális főnöknek vagy HR-esnek, igenis szégyen és illetlenség.

Tehát akkor hogyan csináljuk?

Szemkontaktus az alap. Ne a kezet nézni! Majd megtalálják egymás tenyerét, nem kell nézni, hogyan. Függőleges kéztartás. Négy új összezárva, hüvelykujj derékszögben áll a többihez képest. Érinti a másik fél tenyerét, rászorít, kettőt ráz, elenged és kész. Mindezt derék alatti magasságban, egyenes testtartásban. Mindösszesen öt másodpercet vesz igénybe, de milyen fontos másodpercek! Túlélhető, higgyék el!

Valahogy így néz ki a gyakorlatban:

Tessék gyakorolni!