Sokszor látom az utcán egymás mellett sétáló pároknál, hogy a férfi ide-oda kerülgeti a hölgyet, nem tudván eldönteni, hogy melyik oldalán kell állnia. A válasz egészen az ókori római katonákig nyúlik vissza.

Több oka is van annak, hogy miért hordták a katonák a kardot a bal oldalukon. Egyrészt a férfiak döntő többsége jobbkezes volt, másrészt pedig a balkezeseket vagy nem engedték katonának állni, vagy a jobbkezes kardforgatásra kötelezték őket. A jobbkezesség annyira fontos volt a hadseregben, hogy a várak és kastélyok csigalépcsőit, nemcsak hogy szűkre tervezték, hanem az óramutató járásával egy irányba is, mivel így a jobbkezes ellenséges katona nem tudta kifordítani a kardját a bal oldali kardtartóból, miközben felfele haladt a szűk csigalépcsőn.

Régen a bal oldalt és a balkezességet rossznak tartották, a gyenge oldalnak. Maga a szó az angolszász „left”, „bal” szó is a “lyft” szóbol ered, melynek jelentése “gyenge”.

A Korán arra is tesz utalást, hogy a bal kéz mocskos és rossz. Nem lehet bal kézzel az ételhez nyúlni, mert az az étel megszentségtelenítése, a Sátántól való cselekedet.

Visszatérve a párokra: a férfi a jobb oldalán sétáló hölgyet a bal oldalról kihúzott karddal azonnal meg tudta védeni. Bár a jelen kor férfiúi nem karddal az oldalukon sétálnak az utcán, a hagyomány fennmaradt.

Hasonló szabályok szerint működik a protokoll is. Hol van a helye a vendég államfőnek, kormányfőnek, miniszternek az őt fogadó félhez képest? Mindannyian láttunk már sajtótájékoztatót. Feltűnt, hogy a vendég mindig a fogadó fél jobb oldalán állt (kamera szemszögből a bal oldalon)? A vendég iránti tiszteletből, a jobb oldal mindig a "fontosabb" félnek jár. Így illik.

A képen John Kerry amerikai külügyminiszter látható. A jobbján Wang Yi, kínai külügyminiszter, 2014. október 2-án tett washingtoni látogatása alkalmával.

Szóval uraim, ha az utcán sétálnak kedvesükkel, mindig a jobb kezükkel fogják meg a hölgy bal kezét, vagy a jobb karjukat kínálják fel a hölgynek.

Ha pedig egy államfőt, kormányfőt, minisztert vagy éppen a főnöküket fogadják, mint vendéget, akkor mindig a jobb oldalukra állítsák őt. A jobb oldali elhelyezkedés a megtiszteltetés jele.

2013. szeptember elején a G20 vezetők összegyűltek Szentpéterváron. Ahogyan az lenni szokott, a média csoportképet készített. A protokollosok gondosan előkészített címkékkel jelölték a vezetőknek, kinek hol a helye. Természetesen az ilyen fotózásokra nem véletlenszerű sorrendben állnak fel az állam- és kormányfők, hanem szigorú protokolláris szabályok alapján.

A török miniszterelnök, Recep Tayyip Erdoǧan is elfoglalta a neki kijelölt helyet. A kamerák pedig rögzítették, amint Erdoǧan miniszterelnök lehajol, majd feláll, és a belső zsebébe tesz valamit.

A török miniszterelnök csak a török zászlót tette zsebre. Nem akart rálépni. Mindenki helyét zászló jelezte, s csak neki jutott eszébe, hogy nem illik az ország zászlóján taposni. A zászló igazából a földet sem érinthetné. A tőle balra álló indiai miniszterelnök mit sem sejtve várta a vakuk villogását. A jobbra álló Angela Merkel német kancellár viszont kínosan nevetett, hogy neki nem jutott eszébe felvenni a német lobogót. Igen, valóban ciki.

Persze első körben protokollos társaimnak ciki, akik ország zászlókkal jelölték a vezetők helyeit.

A zászló az egyik legerősebb szimbólum. Csaták alkalmával a győztes hadsereg első dolga volt a vesztes zászlajának elkobzása, elégetése: így üzentek a világnak, hogy az ellenfelet megfosztották a hatalmától.

Egy ország zászlajának hatalmas jelentősége van. Az amerikai törvény, például, azt is előírja, hogy az Amerikai Egyesült Államok zászlóját napkeltétől napnyugtáig lehet felhúzni, kivételes esetekben éjszakára is, de ekkor kötelező megvilágítani.

Szaúd-Arábia zászlaján a Korán egy részlete szerepel, így azt nem lehet félárbócra sem helyezni.

Az említett példák tökéletesen szemléltetik azt, hogyan illik és hogyan kell méltóképpen bánni a zászlókkal, legyen az országé, nemzetközi szervezeté vagy vállalaté.