A „Felkelő Nap Országa” egy csodálatos ország, gazdag kultúrával. Ahogyan az európainak, úgy a japánnak is megvan a saját történelme, hagyományai, szokásai és viselkedéskultúrája.

Japán alkotmányos monarchia, ahol a császárnak korlátozott hatalma van, és a miniszterelnök az, aki tulajdonképpen vezeti az országot.

Idén Tokióban rendezték a Nemzetközi Ügyvédi Kamara (International Bar Associaton, IBA) éves fórumát, amelynek nyitóestjén részt vett Őfelsége, Akihito japán császár és Michiko császárné (utóbbi egyébként azon a héten, hétfőn ünnepelte 80. születésnapját), valamint Őexcellenciája Shinzō Abe miniszterelnök is.

Az ünnepséget követően volt szerencsém néhány szót váltani A. Webster-Dunn úrral, az IBA marketing-igazgatójával, akitől megtudtam, hogy ez volt az első alkalom, hogy a császár és a miniszterelnök együtt mutatkoztak egy rendezvényen. Ennek egyszerű oka van: más jellegű státuszt képviselnek. Míg a császár a „japán állam és az emberi egység szimbóluma”, addig a miniszterelnök az állam politikai vezetője.

Japánban, ugyanúgy, ahogy az Egyesült Királyságban is, a jobb oldalon vezetik a gépjárművet, így a vendég helye a bal oldalon van. A Downing Street 10. fekete ajtaja előtt látni ilyen fotókat, ahol az angol miniszterelnök bal oldalán áll a vendég. Ugyanez érvényes Japánra is. Abe miniszterelnök a nyitóesten Michael Reynolds, az IBA elnökének és az est házigazdájának bal oldalán foglalt helyet. A fotón jól látszik, hogy a császár bal oldalán ül a császárné.

A japánok mindent, két kézzel adnak oda, és vesznek el, a taxisofőr a bankkártyát, a Starbucks-os kiszolgáló a kávés bögrét, vagy az eladó a szatyrot. Protokollosként azt szoktam javasolni ügyfeleimnek, hogy a névjegykártyák kicserélésénél figyeljenek erre a legjobban. Japánban ez egy kulcsfontosságú pillanat.

Európában és nyugaton nem jellemző ez a fajta rituálé, egy esetet kivéve. A nagykövetek megbízóleveleiket két kézzel nyújtják át az államfőnek, aki ugyancsak két kézzel fogadja azt.

Egyszer egy ügyfelem meglátogatta a budapesti japán nagykövetséget. A találkozót megelőzően konzultációt tartottam neki, ahol felkészítettem arra, hogyan illik viselkednie a nagykövetség területén. Első, „természetes” reakciója az volt, hogy ez butaság, Európa közepén vagyunk, nem neki kell alkalmazkodni.

Bár a diplomáciai kapcsolatokról szóló 1961. évi Bécsi Egyezmény kimondja, hogy a nagykövetség területe a fogadó országhoz tartozik (a közhiedelemmel ellentétben, ami szerint a nagykövetség területe az a küldő ország területének „meghosszabbítása”), mégis illik úgy viselkedni, ahogyan azt az adott nagykövetség országában szokás. Van egy ismert mondás: „Si fueris Romae, Romano vivito more”, ami annyit tesz: „Ha Rómában vagy, tégy úgy, ahogy a rómaiak”. 

A japánok meghajlással köszöntik egymást. Ez az úgynevezett yumi. Ez a tradicionális üdvözlési forma alázatosságot és a másik iránti tiszteletet jelképezi azzal, hogy a meghajlás során a fej a másik fél lelkével kerül egy síkba. A japán nép egy szigorú hierarchikus társadalom, ahol a meghajlás időzítése, mélysége és időtartama az adott személy rangját fejezi ki.

Október 20-án Yuko Obuchi, az Abe kabinet gazdaságért, kereskedelemért és iparért felelős minisztere lemondott, miután botrányba keveredett. A sajtótájékoztatón mély meghajlással kért bocsánatot a japán néptől, amiért „cserbenhagyta az Abe kabinetet”.

Előfordulhat olyan szituáció is, ami Obama elnökkel történt 2009. évi Japánban tett állami látogatásán. Tiszteletét kifejezve, meghajolt az uralkodó előtt, aki azonban a kezét nyújtotta, hogy ő is tiszteletét fejezze ki az amerikai „kézfogásos” kultúra előtt. Csakhogy a kettő egy időben történt, amit nem illik. Ezért azt szoktam tanácsolni ügyfeleimnek, hogy kövessék japán kollégájukat. Ha meghajol, Önök is hajoljanak, ha kezét nyújtja, akkor fogadják a kézfogást.

A japánok szerint bizonyos számok szerencsétlenséget jelentenek, különösképp a négyes szám, mivel azt a japánban úgy ejtik, mint a „halál”-t („shi”), a kilences számot pedig úgy, mint a „fájdalom” szót („ku”). Japánban például, kiváltképp a kórházakban, nincs negyedik emelet vagy szobaszám, hiszen senki nem akar meghalni.

Míg a reggeli teában függőlegesen úszó teafű jószerencsét, addig a tál rizsben függőlegesen állított evőpálcika halált hoz, állítják a japánok. Ugyanis függőlegesen az oltárnál felajánlott pálcákat szokták állítani, amikor a holttestet eltemetik, a buddhista hagyományok szerint.

Evőpálcikával sose tegyünk át ételt egyik tányérból a másikba, faux pas, az etikett szabályok súlyos sértését követi el az illető, ugyanis japán szokás szerint a hamvasztást követően a megmaradt csontokat a hozzátartozók pálcikák segítségével egymás kezébe adják át, így rakják bele az urnába.

Az ügyfelem találkozója a budapesti japán nagykövettel egyébként rendkívül sikeres volt. A japán nagykövet le volt nyűgözve attól, hogy ügyfelem tiszteletben tartotta a japán viselkedéskultúra szabályait.