A protokoll lista, bár íratlan szabály, komoly jelentőséggel bír, be nem tartása súlyos kockázattal járhat.

George H. W. Bush volt amerikai elnök alig néhány hetes hivatali idejét töltötte, amikor őfelsége Shōwa japán uralkodó 1989-ben elhunyt. Temetésére a világ vezetőinek jelentős része utazott Japánba, hogy kinyilvánítsa részvétét. „Legfiatalabb" elnökként, utolsóként illett volna helyet foglalnia az állam- és kormányfők soraiban, azonban a japánok kellemetlenül érezték magukat attól, hogy az amerikai elnök nem az elsők között ül. Felcserélték a sorrendet - ám ennek meg lett a következménye. Királyok és más állami vezetők jelezték, hogy ezután nem vesznek részt a a temetési szertartáson.

A „Kártyavár” című amerikai sorozat („House of Cards”, fősz.: Kevin Spacey) első epizódjában a következőképpen fogalmazza meg a főhös, hogy mi a hatalom. „A hatalom olyan, mint az ingatlan. Minden csak az elhelyezkedéstől függ. Minél közelebb állsz a forráshoz, annál értékesebb az ingatlanod.”

Franciaország volt elnökéről, Nicolas Sarkozy-ről mondták, hogy mindenáron a vezetők mellé akart ülni, legalább egy sajtófotó erejéig, legyen szó Anders Fogh Rasmussen, volt NATO főtitkárról, vagy az Amerikai Egyesült Államok elnökéről. Sarkozy vicces vagy szánalmas törekvése azonban, több volt egyéni ambicionál, hiszen vizuálisan is közvetítette Franciaország nagyhatalmi státuszát (avagy annak látszatát). Ez a fajta kikötés, vagy ha úgy tetszik, követelés, kellőképpen megnehezítette a protokollosok életét, mivel írott és íratlan szabályok vonatkoznak arra, kinek hol a helye egy csoportkép, egy állami vacsora, egy értekezlet alkalmával, vagy akár egy diplomáciai konvoj autóülésein.

A protokoll listát elsőként Napóleon használta. Európai hódításait követően, sokszor és sokan szerettek volna a közelébe férkőzni. Ilyenkor igen komolyan ment a lökdösődés, a közelharc, hogy minél közelebb legyenek „A Naphoz”. Ezért kitalálta, hogy látogatóit rangsorolva, ültetési rendet állít fel.

Ma is protokoll lista alapján történik az ültetési rend, legyen szó vállalati értekezletről (elnök, részvényesek, CEO, CEOO, stb.) vagy állami látogatásról, de ezek nem hivatalos listák (kivétel például Portugália, ahol törvény írja elő a protokoll sorrendet). Ugyanakkor ezek eltérőek is lehetnek, hiszen például míg a nagyköveteket megbízóleveleik átadásától (hivatali idő kezdete), addig az európai parlamenti képviselőket életkoruk alapján rangsorolják.

A hétköznapi életben is használjuk ezt a sorrendet, maximum nem vesszük észre. Hiszen, legjobb esetben, átadjuk helyünket az idősebbeknek, vagy eleve nem foglaljuk el az olyan üléseket a buszokon, amelyeknél matricával jelzik az „elsőbbségi helyeket” állapotos kismamáknak, idős embereknek vagy testi fogyatékosoknak.

Vagy gondoljunk csak egy nagyobb családi ebédre: biztos, hogy a legidősebb nagypapa – hiányában pedig a nagymama – ül majd az asztalfőn. Még akkor is, ha a hagyományos nagycsaládok megszűntek, s velük együtt eltűnt az öreg szülők egykor igen fontos és tekintélyes szerepe. Még a mai világban is mindenkinek tudnia kell, hogy formális alkalmakkor hol a helye.