Ebédet, vacsorát ad barátainak karácsonykor vagy szilveszterkor? Íme néhány tipp, hogyan vegye ezt könnyedén, kápráztassa el vendégeit, ahelyett, hogy felteszi magában a kérdést: „Hogyan élem ezt túl?”.
- Előkészületek
Kezdjük a végén: semmi nem a tökéletesre megírt forgatókönyv szerint alakul majd. Egy valamit biztosan megtanultam protokollosként: mindegy, hogy hónapokkal, hetekkel előtte elkezdődtek az előkészületek, még a legsikeresebb program sem alakult papírforma szerint. Ha ez megtörténik, egy valamire emlékeztesse magát: ne legyen frusztrált. Csak maga a házigazda tudja, mi volt az eredeti terv. Ha felhívja erre a figyelmet, mindenkiben tudatosul, hogy a házigazda hibázott.
- Vendégek érkezése
Segítse le a a vendég kabátját, kínálja meg egy itallal. Nem mindenki ismeri a másikat? A házigazda az összekötő kapocs. Mutassa be a jelenlévőknek, segítsen bekapcsolódni a beszélgetésbe.
- A kevesebb néha több
Bármennyire igyekszik a legfinomabb, de legbonyolultabb menüsort összeállítani, valami biztosan nem a tervek szerint alakul a nagy sietségben. Ha egy XIV. Lajos korabeli, francia udvar hatfogásos vacsorájához hasonlót kíván prezentálni, a nap végére rá fog döbbenni, hogy alig beszélgetett a vendégeivel, hiszen egész idejét a konyhában töltötte. Érdemes büféasztal-szerűen tálalni, és egyetlen meleg főétel köré csoportosítani a menüsort. A többit pedig hidegételként felszolgálni.
- Figyeljen a vendégeire
Ez a siker titka, de persze csak úgy tudja megtenni, ha a társaságukat élvezi, és nem a konyhában robotol. Otthonosan érzik magukat a vendégek? Kellemesen társalognak egymással? Mindenkinek van mit inni, senkinek nem üres a pohara? Tény s való, hogy házigazdaként nem tudja igazán elengedni magát az ember, de ez nem azt jelenti, hogy nem érezheti jól magát a saját karácsonyi/ szilveszteri összejövetelén.
- Asztalteríték
Törekedjen az egyszerűségre. Lehet Herendi porcelánban és kristálypoharakban is gondolkodni, ám nem elhanyagolható szempont, hogy mielőtt elővesszük a porcelánt, adjuk össze, hány fővel számolhatunk. Ha egyes darabjai az évek múltán megfogyatkoztak, és akár egy fővel is többen jönnek, mint ahány tányér van, máris borul az egységesség és szimmetria. Miért is fontos a szimmetria? Mert az emberi szem szereti a szimmetrikus elrendezést. Rendezettséget sugall.
Néhány évvel ezelőtt részt vettem egy olyan szilveszteri vacsorán, ahol műanyag pohárból ittunk, és papírtányérból étkeztünk műanyag evőeszközökkel. A házigazda ötlete volt, hogy kevesebbet kelljen mosogatni utána. Általános iskolás kori osztály- és születésnapi „bulikra” emlékeztetett. Nem volt ünnepi hangulata.
Fontos a tiszta evőeszköz és pohár. A mosogatógépek sajnos nem mindig végeznek pontos munkát, ezért rajta maradhat a vízkő, vagy rászáradhat az ételmaradék.
Minden kiegészítő a helyén legyen, megfelelő sorrendben. Íme egy négyfogásos étkezés elrendezése:
- Dekoráció
Szólhat halk háttérzene az étkezés közben. Ne legyen hangos, hogy a vendégek tudjanak társalogni egymással. Egy kis karácsonyi zene, vagy ha abból már hallott eleget az elmúlt hetekben, akkor egy könnyed jazz emeli a hangulatot. Van kandallója? A ropogó tűz romantikája semmihez nem hasonlítható. Kapcsolja fel a karácsonyfa díszvilágítását. Az adventi koszorú kiváló dekoráció az asztal közepére, kivéve ha leégett róla az összes gyertya, vagy elszáradt a fenyő.
A végére pedig egy kis történelem: Artúr király idejében, nem a házigazda biztosította az evőeszközöket, hanem a vendégek hozták magukkal. Akkoriban még nem volt villa, kanalat és kést használtak. Az ezüst kanál ezekből az időkből származik. A tehetős családok körében terjedt el, hogy a keresztszülők ezüst kanalat ajándékoztak a keresztelőn. Innen a mondás: „ezüstkanállal a szájában született” (azokra szokták mondani, akik jómódú családba születnek bele). Mind az asztali teríték, mind pedig az asztali etikett a reneszánsz idején fejlődött igazán. A villa eleinte idegen volt az egyház számára, de II. Károly idejére már megszokottá vált a használata.
A vendéglátás, a teríték, az asztali etikett rengeteget változott és fejlődött az évszázadok során, de egy valami örök marad: a közös étkezések jelentősége.
